A kutatások és a tudományos ismeretek folyamatosan fejlődnek, és ma már lényegesen többet tudunk a cöliákiáról, mint korábban. Íme néhány jelentős mérföldkő a gluténérzékenység történetéből:

1. Ősi leírások: Az első dokumentált esetek, amelyek utólagos értelmezés szerint gluténérzékenységre utalhatnak, Kr.e. 1. századból származnak. Az ókori görög orvos, Aretaeus a Kappadókiából, említést tett egy “Koiliakos” nevű betegségről, ami hasmenést okozott, és melyről úgy vélik, hogy cöliákiára utalhatott.

2. 19. század: Samuel Gee, egy brit orvos, 1888-ban részletesen leírta a cöliákia tüneteit és felismerte a betegség étrendi összefüggéseit. Gee azt javasolta, hogy a betegeknek speciális diétát kell követniük, bár a glutén pontos szerepe akkor még nem volt ismert.

3. 20. század közepéig: A cöliákia okának megértése relatív lassan fejlődött. A második világháború alatt, egy holland gyermekorvos, Willem Dicke, megfigyelte, hogy a kenyér és más gabonafélék hiánya az élelmiszerhiány miatt javulást eredményezett a betegek állapotában. Dicke kutatásai vezettek el ahhoz az felismeréshez, hogy a glutén a probléma forrása.

4. 1950-es évek: williem Dicke és kollégái kimutatták, hogy a búza, rozs és árpa tartalmazza azokat a fehérjéket, amelyek a cöliákiás tüneteket okozzák. Ezek a fehérjék a glutén részét képezik.

5. 20. század vége és 21. század eleje: Az orvosi technológia és a molekuláris biológia fejlődésével egyre jobban megértették a cöliákia genetikai és immunológiai alapjait. Megállapították, hogy a HLA-DQ2 és HLA-DQ8 génváltozatok szerepet játszanak a betegség kialakulásában.

6. Jelenkor: Manapság a gluténérzékenység diagnózisa vérvizsgálatokkal és biopsziával történik. A cöliákia egy autoimmun betegségként ismert, és egyetlen hatékony kezelése a szigorú gluténmentes diéta.